DÍJAZOTTAK

Tompa Andrea — 2024

„Aki nem tudja, kinek a testéből és véréből származik, az végzetes, rettenetes hibát követhet el! De kinek a hibája? Ez a kérdés.”

Szeifert Natália — 2023

„A mesélés pillanatában a saját jövőjükben állnak, és arról a pontról teszik múlt időbe a tájat.”

Bartók Imre — 2022

„Ha még egyszer valaha regényt írnék, alighanem egyetlen motívum körül forogna az egész, jól szerkesztett, világosan határolt, kontúros képpel kezdődne és érne véget.”

Szolláth Dávid — 2021

„Mészöly műve gyakran volt kritikai ütközőpont, sőt olykor csatamező. Mészöly művei módosították a prózakritikai normákat, és ennek az ő életművén túlmutató jelentősége is van.”

Csabai László — 2020

„[…] a történelem aljas fickó, nem sokáig engedi az embert boldogan élni. Nyalat vele egy kis mézet, aztán hadd jöjjön a feketeleves.”

Szvoren Edina — 2019

„Rájöttem valamire: ha a könyvet kissé távol tartom magamtól, és hunyorgok, a szövegfolyam hullámozni kezd…”

Lábass Endre — 2018

„Most nem érek rá – szólt az esszéista –, felfedező úton vagyok. Vendéget nem fogadok…”

Szabó Róbert Csaba — 2017

„Ám egy lepke sorsa háromféleképpen alakulhat. Fölfalják, ez az első. Mondjuk, egy madár. Aztán elkaphatja egy gyűjtő, és kipreparálja. És végül leélheti a neki kiszabott életét is, és petéket rakhat le. Más lehetőség nincsen.”

Danyi Zoltán — 2016

„[…] néha úgy érzi, már csak a repedések tartják össze a dolgokat, a repedések és a törések”

Szilasi László — 2015

„Tároltak minket a rendszerek. Megmentették az életünket ma. Aztán holnap újra. Majd aztán megint. És közben tároltak, hogy megmenthessenek sorozatosan.”

Borbély Szilárd — 2014

„»Nektek semmi se jó. Ha a seggeteket tűvel szurkálnák, annak se örülnétek, mondja anyám«. És nevet hozzá. Mintha vicceset mondott volna. Pedig nem az.”

Győrffy Ákos — 2013

„Aki emlékszik arra, milyen az időtlenség, örökre magányos marad ebben a világban.”

Szkárosi Endre — 2012

„Önmagában is foglalkoztatott az a kérdés, hogy a koncertre, hangmunkába, színpadi történésbe transzponált költeményeket vajon hogyan lehetne művészileg érvényesen visszagyömöszölni a papírra, esetleg egy könyvbe vagy egy folyóirat lapjaira.”

Zalán Tibor — 2011

„[…] most akkor megint iszunk, ordította a vágott arcú, vizespoharakból itták a szamohont, amely annyira erős volt, hogy nem bírta a nyelvük, ezért a fenékig kiivott poharak után nyomban haldarabokat kaptak a szájukba az italozók, ilyenkor némán rágtak és a verejtéküket törölgették”

Péterfy Gergely — 2010

„És állíthatja-e ép ésszel bárki is, hogy akad annál nagyobb gyönyörűség, mint pontos absztrakcióvá alakítani a legtávolabbit és legbizonytalanabbat?”

Baka István — 2009

„Angyalkürt ébreszt vagy az Auróra
Ágyúszava, mindegy lesz énnekem,
S az is, hogy mennybe szállok vagy pokolra
Taszít alá közömbös végzetem.”

Cserna-Szabó András — 2008

„Napra nap vérig sérteni a világot bizony pincért próbáló feladat, még akkor is, ha az igazság történetesen a mi oldalunkon áll.”

Macsovszky Péter — 2007

Darvasi László — 2006

„A történet olyan, mint a kígyó. Mit tehet mást végül, minthogy a saját farkába harap.”

Márton László — 2005

„Az árnyas főutca nem azért árnyas, mert árnyat adó fák szegélyezik, hanem azért, mert árnyak mutatkoznak mindkét oldalán, emberi lények árnyai.”